PatkányBlog

Tegnap délután, nem tudom hogy miből merítve bátorságot, megírtam Ádámnak, hogy igazából el tudnék képzelni többet is, mint néhány haveri sörözés. Az előző rész tartalmából: úgy vettem észre, hogy keresi a társaságomat, zokon veszi ha nem szólok neki hogy otthon vagyok, meg úgy egyébként is... aztán most nem tudom, hogy mi van. Hogy egy klasszikust idézzek: "hát... igent azt nem, de nemigen mondott nemet sem". Azt hiszem, az őszinteségi rohamom annak tudható be, hogy igazából rájöttem: egy alkalmi megy, akkor kérem a következőt. Nem oszt, nem szoroz.
Voltam otthon szüretin, évről évre kisebb, nagyon érződik a válság és a gazdaság döglődése, de azért elvoltunk, lényeg hogy Tesóm is hazament rá, és tudtunk egy jót mulatni, persze végül Tekében kötöttünk ki, de a hangulat adott volt, ami engem illet, remekül éreztem magam. Múlt hétvégén megint hazamentünk, szüretelni kellett, bár amennyire emlékszem, ilyen ramaty állapotban még soha nem volt a szőlő. Teljesen hazavágta az eső, de remélem azért nem tette tönkre annyira.
Tábornokkal szokjuk egymást, és bár minden tök jó és örülök hogy velem van, az nagyon idegesít, hogy a háztartást egyedül viszem a vállamon. Persze, a nő dolga a takarítás, főzés, mosás, vasalás, de néha egy-egy meglepi elmosogatásnak örülnék, vagy legalább ha be lenne ágyazva amikor este nyolckor-kilenckor hazaérek. Tudom hogy jót akar és nem azért hagyja úgy hogy velem kibasszon, de a végeredményen sajnos ez nem változtat.
A suli... az suli. Szerencsére a barátaim jó része még/már itt van, aki nincs, annak is sínre került az élete, aminek örülök, kissé aggódtam miatta. Idén is lesznek szívatós óráim, de úgy vagyok vele, hogy ha már idáig eljutottam, akkor tényleg végig tudom csinálni. Olyanokból tudtam levizsgázni (igaz, jobbára csak kettesre), amikből mások sokadszorra is megbuktak, úgyhogy talán mégse vagyok annyira menthetetlenül ostoba, mint amilyennek néha igazán érzem magam, és szegény Tábornok hiába mondja, hogy nem vagyok az, néha mégis így érzem. Néha sokszor.
Keveset aludtam, legyengültem, és most fáj a torkom. Tábornok hozott rá egy csomóféle teát meg mindent, csinált hagymás-tejes lötyit is, ami borzasztóan hangzik, pedig annyira, de annyira finom! :) Mára már sokkal jobban is lettem, ami azért is jó, mert holnap találkozok Ramone-nal. Úgy érzem, vagyis biztosan tudom, hogy ha neki mondanám meg azt, amit Ádámnak, valami sokkal pozitívabb választ kapnék.